Február végén, március elején, elkezdtem telefonálgatni, hogy az új zenekaromnak bulit próbáljak lekötni. Az egyik helyszin tulajdonosát 17 éve ismerem. Sem jóban, sem rosszban nem voltunk soha. Amolyan kollegiáris kapcsolat.
Mondam neki, hogy szeretnék náluk is bemutatkozni az új formációval. Mondta, hogy sajnos hónapokra be van telve és legközelebb csak május végére tud időpontot adni. Mondam semmi gond, mindenütt így megy. A dolgoknak van átfutása. Egyszer úgy is eljön az a nap. Mondta hívjam fel egy pár nap múlva, mert akkor lesz nála a notesz. mondtam O.K. Hívtam, és adott egy időpontot. Végigkérdeztem a zenekart, mindenkinek jó volt. Viszzahívtam, és mondtam jó. Megállapodtunk az összegben, a szállításban, és el is könyveltem magamnak, hogy milyen kevés hely van ahol ilyen korrektül fizetnek. A koncertet elkezdtem hírdetni. Eltelt egy pár hét azóta, és gondoltam felhívom, hogy kérjek plakátot, szórólapot, hogy helyileg én is tudjam hírdetni a bulit.
Felhívtam:
én: - Szia! Bocs a zavarásért, csak azért hívlak, mert ha van esetleg plakát, vagy szórólap a bulira, akkor vinnék belőle, hogy én is hírdethessem a bulit.
ő: -Milyen bulit?
én: -.....őő Hát amit május x-re lefixáltunk.
ő: -Nem emlékszem, de milyen jó hogy hívtál, mert így legalább kiderült.
én: -Én már hírdettem a bulit.
ő: -Sajnálom, de ezt az időpontot már korábban odaígértem valaki másnak.
(Most akkor nem emlékszik, vagy odaígérte másnak? Honnan tudja fejből, hogy ki van azon a napon, ha nekem napokat kellett várnom, hogy a noteszéből kiderüljön egy szabad nap? Erre notesz nélkül is emlékszik, hogy az biztos nem jó. És ha úgy van ahogy mondja, akkor miért adott rossz időpontot, ha az korábban már másé volt? Az nem volt beírva a noteszba?)
én: -De, mondom megállapodtunk az összegben is, és a szállításban is.
ő: -Sajnos, nincs pénz, nem tudom a támogatónktól, egyáltalán kapok e támogatást. Már az aktuális hónap is bizonytalan.
(Most akkor pénz nincs, vagy az időpont foglalt?)
ő: -De jelentkezz június elején, hátha szeptembertől....
én: -Még jó hogy hívtalak, különben ki sem derült volna.
ő: -Igen, jól tetted hogy hívtál.
én: -Köszönjük a lehetőséget! Szia!
ő: -Szia!
Soha rosszat nem mondtam erre az emberre. Ennek ellenére van sejtésem mivel érdemeltem ki ezt a beszopatást, csak nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
Megtörtént. Tanultam belőle.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sajnos olyan velem is előfordult, hogy hónapokkal a buli előtt lefixáltunk egy időpontot a tulajjal. Felhívtam a zenekar mindegyik tagját és egyeztettem velük. Mindenkinek jó lett a dátum. Aztán 2 hét múlva rám szólt a hely tulaja, hogy rakjuk át későbbi dátuma. Mondtam OK és újra lefutottam egy kört a zenekari telefonálgatással. Ezek után ez az egész tortúra mégegyszer megismétlődött és nem győztem elnézéseket kérni, hogy egyfolytában átrakják a dátumot. Aztán a buli előtti reggelen, felhívtam a zenekar vezetőt, nagyon örültünk, hogy hosszú kihagyás után végre megint együtt zenélhetünk. Majd ahogy leraktam a telefont hívott a "főnök", hogy lemondja az egészet mert tegnap kitalálta, hogy inkább legyen egy borkostolós est és ahoz nem illik ez a zene. Na gondolohatod, hogy hogy fogadta a zenekar az egészet... Pedig én is ugyanolyan viszonyban vagyok az étterem vezetőjével mint te a fent említettekben. Se rosszban, se jóban, eddig mindig korrektek voltak, most meg nesze neked... Üdv: Farkas Dani
VálaszTörlés