általános iskolai beiratás

Dani és Marci nem a körzetük szerint járnak iskolába. Ennek több oka is van. Akkoriban amikor ők kezdték a sulit, az az iskola tűnt a legjobb választásnak. Nekünk útba esett a munkába menet. Később Gergőt is a hozzá legközelebb eső óvodába irattuk. Így mikor a nagyfiúk idősebbek lettek, Gergit az oviból haza tudták hozni, ami nagy segítség volt nekünk. Érden minden iskolában túljelentkezés van, egyedül a mi körzetünkben nincs. Itt ugyanis olyanok történnek, hogy a szülő bejön és tanárt egyszerűen megveri vélt, vagy valós sérelméért (megtörtént). Hogy hogyan fordulhat ilyesmi elő, azt mindenki fantáziájára bízom. Egyébként is a körzet szerinti iskola nekünk teljesen kiesik. Sosem járunk arra, sem dolgozni, sem vásárolni sem semmilyen ügyben. Tulajdonképpen a suli ahova Dani és Marci került bejött, tanárai javarészt jók is. Szerettük a sulit. Dani kamaszodásával (felső tagozat) kezdődtek a problémák. Danit, akik ismerik tudják, hogy egy elég „hangos” személyiség, és ezt a suliban csak spéci helyen tudnák a helyén kezelni. Nem rosszindulatú, helyén van a szíve, én mint apa nagyon büszke vagyok rá, és tudom hogy EMBER lesz belőle, de a szája is elég nagy. Egy általános iskolában a nagy számok törvénye alapján, Ő inkább megnehezítette a tanárok dolgát, hiszen általában zavarta a többieket az állandó aktivitásával, amit ők (mármint a tanárok) különböző féleképpen oldottak meg. És persze sok egyéb más tényező is közre játszott Dani negatív megítélésében, mint például néhány túlfűtött szülő, aki egy egész rágalomhadjáratot indított a tanároknál, hogy Danit okkal vagy ok nélkül de kitessékelje a suliból. Ez már odáig fajult, hogy egy szülői értekezleten ahol az igazgató is részt vett egy konkrét ügy kapcsán, egy papírt átadott neki, hogy ő tudja ki a felelős mindenért. És ha ő kikerül akkor itt minden probléma megoldódik. A papíron a fiam neve szerepelt. A konkrét ügyben kiderült, hogy Dani fiamnak semmi köze sem volt hozzá, de addigra ez már nem is volt érdekes, a bélyeg már ott ragadt rajta. Egy másik alkalommal iskolatársai Danitól például ellopták a telefonját, majd üzentek neki hogy 5000ft-ért visszakaphatja. Az egyik tanár szó szerint azt mondta, nem véletlen hogy pont tőle lopták el. Tehát nem az volt az érdekes, hogy valaki lopott, és ráadásul még zsarolt is. Nap nap után mentünk be a suliba, hogy kiderítsük mi történt. És azt éreztük, hogy terhes a tanároknak az hogy számon szeretnénk ezt kérni. „inkább figyeljünk oda jobba a gyerekünkre.” Egy tanárral összefutottam a folyosón, és eszébe jutott, hogy mi is történt, és azt mondta: „Ja, egyébként igazgatóit kapott a fiú!” A telefon visszakerült, de sem a simkártya, sem a memóriakártya nem. Danit egyébként nem akarom védeni, hiszen többször lebukott cigizésért, ezért meg is kapta tőlem a magáét. ne felejtsük el ezek a gyerek rendezett családban élnek, ahol a pozitívmotiváció mellett, helyet kap a nevelés is) de pl. volt szülő, aki ezt már tovább is költötte drogozássá. Elképesztően el tudják ragadtatni magukat emberek. Néha olyan szintig, hogy komolyan azt gondolom, pár szülő konkrét orvosi eset, és ezt vicc nélkül állítom. Vannak szülők, akik jómóduak, és támogatják a sulit. Ez önmagában egy dícséretes cselekedet, de pár szülő ettől feljogosítva érzi magát, hogy a saját érdekei szerint befolyásolja az eseményket. Ez viszont nagy baj. Arról nem tehetünk, hogy ilyen emberek vannak, de az már nagy baj, ha egy vezetés ennek behódol. Pénz beszél…. Szóval úgy tűnt megfoghatatlan, a Dani elleni hangulat elodázása. Gyakorlatilag az iskola nem tud mit kezdeni az olyan gyerekekkel akiket uniformizálni nem lehet. Az alapból, rssz, bűnös, és kiközösítésre kerül. Sokszor nem is az osztálytársak, hanem sokkal inkább a szülők és tanárok részéről. Volt olyan osztályfőnök aki szó szerint ezt kérdezte tőlem szülőin hogy " mondja meg mit tudok csinálni?" Ezek szerint csak olyan eszköz van az iskola kezében amivel kifúrják a nehéz eseteket. Ez valószínüleg a könnyebb út. Elmondtam, hogy a gyermek családban él és aminek nyoma van annak következményei is lesznek otthon. na erre nem mondott semmit sem. De az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy nem minden szülő és tanár ilyen. De egy ilyen esetben általában az ellenzők a hangosak, a szimpatizálók kerülik a feltűnést érthető okokból. Egy-két bíztató együtt érző e-mail azért jött. Én a szülőin csak azt kértem, bárkinek ha baja van akár szülő, akár tanár, ne legyen susmus, hanem elsőként nekem szóljanak. Nem arattam nagy sikert vele. Az év végére nagyon megviselt a Dani körül kialakult állapot. A nyáron sokat beszélgettünk erről. Sokat komolyodott, de hát kamasz, és ez a dolog nincs még lefutva.

Nagyjából tehát, ezzel ért véget az elmúlt esztendő, és jött Gergő fiúnk beiratása.

Első felvételije nem igazán sikerült az ének-zene tagozatra. Nem figyelt oda, nem vette komolyan, de másnapra le is betegedett, kórházba kellett vinni. A tanárok elmondták, hogy az egyik legrosszabb felvételije az övé volt. Nos tudtam, hogy itt valami nem stimmel, mert itthon folyamatosan énekel, dobol és gitározik, ráadásul pontosan, és tisztán 4 éves kora óta. Miután én is tanár vagyok és ráadásul zenész, azt hiszem ezt objektívan meg tudom ítélni. Van türelme a zenéhez és szereti. Kértünk egy újabb lehetőséget, és Gergőt kézbe vettem, együtt készültünk. Az igazgató, akkorra már elmondta, hogy lesz pótfelvételi, és arra jöjjön el. Elmondta egy személyes találkozás alkalmával, hogy értesíteni fog az időpontról, és hogy még azon a héten lesz. Nem igazán tetszett, hogy ő értesít, hiszen egy igazgatónak egy csomó dolgot kell észben tartania, nem is az ő dolga értesíteni a szülőt. Félelmem be is igazolódott. Egész héten vártuk a hívását. Nem hívott. Azon a héten nem akartuk újra zavarni, gondolom terhes lehetett a számára, hogy újra és újra megkeressük. Következő hétfőn azonban bementünk, hogy mikor lesz a pótfelvételi, mire azt mondta a múlt héten csütörtökön reggel 9-kor várt bennünket, és mi nem mentünk. Értetlenül álltunk. Mondtuk jöttünk volna, ha tudjuk mikor van. Ő erre azt mondta, tájékoztatott minket. Ez egy patt helyzet, gondoltam, Neki egy rengeteg információt kel a fejében tartani, nekünk azonban csak a saját fiúnkét. Azt hiszem azt nem kell különösebben magyaráznom hogy a sikertelen első felvételi után, mennyire fontos lett a számunkra, hogy kaphasson egy újabb lehetőséget. Minden figyelmünket ennek szenteltük. Gergi minden nap kérdezte, hogy mikor kell menni a felvételire. Nagyon készült rá. Tudta hogy itt mindent bele kell tennie. Az előző találkozások alkalmával mindig behívott az irodába, hogy személyesen intézhessük Gergő pótfelvételijét, de miután nem jutottunk kézzel fogható eredményre, addigra a találkozások 1 perces rohanós szóváltássá váltak. Elmondtuk tehát, hogy ez egy félreértés lehet, mert mi tűkön ülve vártuk a jelentkezést, hogy mikor lehet menni. Hála Istennek kaptunk egy újabb időpontot, ahol a Marci énektanára felvételiztette, hallgatta meg Gergőt. A tanárnő el volt ragadtatva, azt mondta ide való, és kitűnően sikerült a felvételije. Nagyon megörültünk, és az Igazgató is szóban tájékoztatott, hogy rendben, a gyerek fel van véve, jöjjünk vissza augusztus 22-én a beiratkozásra. De írásban erről semmilyen tájékoztatást sem kaptunk. Mi ebben a tudatban töltöttük a nyarat. Nagyon örültünk, hogy kaphattunk egy újabb lehetőséget, ahol Gergő megmutathatta, hogy mit is tud. Még a gitárját is szerette volna elvinni a felvételire. Álmunkban sem gondoltuk hogy mi fog következni ezután. A megbeszélt időpontban tájékoztattak, hogy Gergő várólistán van, mert nem körzetes. Tehát ezt azután közölték miután a sikeres (pót)felvételi lezajlott, és elmondták, hogy felvették. Több tanár augusztus végéig úgy tudta, hogy Gergő fel van véve. Az igazgató úr azt mondta, menjünk vissza másnap. Visszamentünk. Akkor meg azt, hogy menjünk vissza 29-én. Ezeken a napokon már megjelenésünkkor lefagytak a tanárok arcai, látszott hogy zavarban vannak…24-én Gergőt átjelentettük állandó lakícmre a körzetbe, hogy ez se lehessen akadály. Erről tájékoztattuk az igazgató urat is. Kiderült hiába való volt, mert a januári állapotot lehet figyelembe venni. Méltányosságról itt már beszélni nem lehetett, pedig lehetősége lett volna rá. Elég, ha csak arra gondol, hogy a két testvére 6 éve odajár. De talán pont emiatt nem akarta. Ki tudja? Gergő közben otthon sírt, hogy akkor ő most nem járhat a testvéreivel egy suliba. Nos 29-én 13 órára kaptunk időpontot az igazgató úrtól, melyről 5 percet késtünk, s már nem volt ott. Tehát, ha odaérünk volna, sem kaptunk volna 1 percnél többet, hogy megbeszélhessük mi is folyik itt valójában. Utána futottam, és a parkolóban elértem. Egy mondatban arról tájékoztatott, hogy nem tudja felvenni, mert óriási túljelentkezés van. Próbáljuk meg talán szeptemberben valamikor….De mi nem augusztusban jelentkeztünk, túl voltunk egy sikeres felvételin, időközben körzetes is lett, a testvérei is idejárnak, és ennek ellenére sem vették fel, és akkor most van 3 napunk, hogy a Gergőnek iskolát találjunk. Elmentünk az önkormányzat oktatási csoportjához (mint az iskola felügyeleti szerve), ahol előadtuk problémánkat. Szerencsére pont az épületben tanácskoztak a város iskolaigazgatói, így megkérték az igazgatót fáradjon be. Ő ott annyit mondott, hogy nem jelentünk meg a felvételin… Innentől kezdve már jogos a feltételezés, hogy valami (számunkra eddig ismeretlen) problámája van velünk, minek következtében mereven és határozottan elzárkózik Gergő felvételétől. Az önkormányzatnál egyedül a jegyzőnek van hatásköre utasítani az iskolát, hogy Gergőt felvegyék. 30-án délelőtt sikerült elérni a jegyzőasszonyt, aki megígérte az ügy kivizsgálását. Azt is elmondta, hogy még soha ilyen merev ellenállást nem tapasztalt, mint ebben az ügyben. Mi értetlenül állunk az ügy előtt. Ennél még az is egyszerűbb lett volna, ha elmondják, hogy miért nem akarják Gergőt felvenni. Persze ami miatt nem veszik fel, az indok nem lehet, ezért ezt valószínüleg sosem fogjuk megtudni. Egyszer az igazgató elmondta, hogy nem minden tanár örül annak, hogy egy újabb Birta fiú kerül a suliba. Ezek szerint Gergőt már akkor elitélték, mielőtt megismerték volna. És ők magukat PEDAGÓGUSOKNAK nevezik!!!!!

Ennek mindenképpen mi vagyunk a vesztesei. Mert ha fel is veszik a Gergőt, vagy ha nem, akkor megmarad a kialakult állapot, melyben kérdés hogy hogyan lesz tovább a két (vagy mindhárom) fiúval? Ők (ezek szerint) azt tehetnek amit akarnak, mert egy nyílvánvaló esetben sincs jogorvoslat. Egy minden hájjal megkent tanárnak elég csak helyzetbe hozni egy olyan srácot mint a Dani. És már okot is találtak a kirugására, vagy elég, ha mindenből leosztályozzák, és akkor küzdhet az a gyerek ahogy csak akar a továbbtanulásban. Az a szomorú, hogy ahogy elbántak velünk ezen a nyáron, azok után mindezeket simán el tudom képzelni róluk. Egy biztos: Ebben azt is megtapasztalhatták, hogy viszont mi mindenre oda fogunk figyelni, és mindennek a végére fogunk járni. Hát itt tartunk most. 31-én reggel a Jegyzőnő telefonált, Gergőt nem vették fel az iskolába.